Szerencsejáték-szenvedély 
szerencsejáték

Szerencsejáték-szenvedély - áldás vagy átok?

A játéktermek, a rulettkaszinók, a kártyaszalonok, a nyerõautomaták, az elektronikus pókergépek, pénznyelõmasinák szenvedélyes látogatói közül körülbelül annyian áldoznak fel Fortuna istennõ oltárán pénzt, családot, véget nem érõ éjszakákat, örökséget, vagyont, munkanélküli segélyt vagy éppen életet, mint ahányan a kábítószernek esnek rabul évrõl évre ... Legalábbis ezt jelzik azok a felmérések, amelyek Las Vegasban, Monte Carlóban,  a szrencsejáték fantasztikus fõvárosaiban készültek és amelyekhez a magunk kutatásai is hozzájárultak, egy nemzetközi konferencia elõkészítése közben.
Nálunk is megjelent hát /kicsiben/ éppen úgy, ahogan a lágy és kemény drogok divatja, ez a különös szenvedély ... egyfajta kóros függõség a szerencsejátékoktól. A mentálhigiénés szemlélet, amely - kissé leegyszerûsítve - korszerû szellemi mozgalomként a társadalom testi, lelki, szellemi egészségét szeretné visszaadni és megkisérli megelõzni a lelki élet zavarait - nos a mentálhigénével foglalkozó szakemberek mindenütt felfigyeltek erre a jelenségre.
És a társadalom figyelmét sem kerülheti el többé: a szenvedélybetegségek sora, a dohányzás, az alkoholizmus, a kábítószer"élvezet" melé felsorakozott egy új kihívás: a kórossá váló szrencsejáték-szenvedély.
magánügy lenne, de talán kutatásainkat hitelesebbé teszi, ha bevallom: magam is alámerültem a játékszenvedélyben, hogy átéljem a nyerés örömét és a vesztés kínjait. Bõven van erre alkalom már Magyarországon is: becslések szerint 15-20 ezer elektronikus játékautomatán lehet pénzt veszteni, és 19 elegáns, többnyire luxuskörnyezetet elénvarázsoló játékkaszinó várja éjjel-nappal vendégeit. Van, amelyikben a szépen ötözött, kedvesmosolyú dealerek és dealerlányok már reggel tíztõl pörgetik kedvünkért, óránként marmincszor a rulettkereket, és többnyire késõ éjjelig, vagy éppen hajnalig lehet megmártózni a kaszinók varázslatos világában.
Egybehangzóan a külföldi szakirodalom immár ezernyi cikkével, kirajzolódnak elõttünk is a játékszenvedély veszélyzónái, de azt a rejtett pszichológiai értéket is látnunk adatott, amely mindig, újra és újra visszahúzza a szenvedélyes játékost ebbe a z életveszélyes életformába. Arról van ugyanis szó, hogy a depresszióra hajló, feszült és sorsüldözött ember, szegény, szeretne valami örömélményhez jutni, végre, valahol. Ha mondjuk fiatal munkanélküli, akkor a játékteremben lõdörög,  dobálja be a háúszforintos, ötvenforintos zsetonokat a gonoszul beprogramozott pénznyerõgép éhes szájába. És hiába csillog-villog-zakatol körülötte a masinák sora - majdnem biztos, hogy végülis megint veszíteni fog. De ha mégis visszanyer valamit - akkor önbizalma megnõ, erekciója lesz, magát hõsnek, ügyesnek kezdi érezni és az Élet Hercegének, végre valahára. ezt a fajta örömöt ahhoz az érzéshez lehet hasonlítani, mint amit az alkoholista érez a második és a harmadik féldeci között. Vagy az Extasy-tablettát lenyelõ diszkótáncos; - nem is kerül többe. /Kevesebbe se./
A nyerés rövid boldogságát visszaidézi a játékszenvedély akkor is, amikor végleg padlóra küldi õt az élet - ez az a pillanat, amikor nehéz eldönteni, hogy érdemes-e megelõzni a szerencsejátékszenvedélyt, nem jobb-e az "áldozatnak", ha néha végigfuttatja az izgalom bioáramát élete szomorú mikrokozmoszán? A mentálhigiéné szemlélete mégis mást sugall: az örömháztartás hosszú távon nem javul, ha az elmagányosodott srác a vacak játékteremben a jómódú felnõtt pedig egy elegánsabb formát választva a rulettkaszinóban próbálja "megoldani" élete pénzügyi, lelki gondjait...
Kábítószer a szrencsejáték annak, aki többet vár tõle, mint néha-néha kipróbált laza szórakozást. A sors mégsem a kaszinókban szokta kezünkbe adni elrontott életünk éjszakáján a Szabadság Birodalmának kulcsait.
Azt a gyógymódot, amellyel a pszichológia igyekszik végülis választ adni erre az új mentálhigiénés kihívásra, - a kóros szrencsejáték-szenvedélyre - rövidesen bemutatjuk. Addig egy kicsit álmodozzunk még Las Vegasról; és az olvasó, ha nem visz magával sok pénzt, csak annyit, amennyi nem okoz gondot, ha elvész - nem követ el végzetes hibát, ha benéz egy játékkaszinóba... Lehet hogy ott találkozunk - én mindenesetre meggyógyultam ebbõl a szenvedélybõl és legújabb szenvedélyem az hogy másokat is meggyógyítsak; ennél alább nem adja a mentálhigiéné Szelleme.
 
szerencsejáték

Egy újfajta szenvedélybetegség titkai

Az addiktológia szakirodalmát tanulmányozva az utóbbi években feltûnt, hogy rohamosan szaporodnak azok az írások, amelyek a "klasszikus" szenvedélybetegségek közé - drog, dohányzás, alkoholizmus - sorolják a szerencsejáték-szenvedélyt! Ez a pszcihiátriai, addiktológiai, pszcihológiai megközelítés, egy társadalom-lélektani nézõponttal is feldúsítva, komoly kihívást jelent szakmánkban. Ezért örültem a hírnek, hogy tanult kollégám, a mentálhigiénével "életmûszerûen" foglalkozó dr. Erõss László hosszú hónapok kutatómunkáját szentelte, szint elsõként Magyarországon, e rendkívül izgalmas problémának.
A kétkötetes kézirat elolvasása után állítom: megérte az úttörõ munka a fáradságot, sok ezer oldalnyi szakirodalom felolgozását, az amerikai tanulmányutat, a mélyinterjúkat és a bátor kérdésfelvetéseket: kitûnõ könyv született!
Miután ez a szerzõnek, ha jól száõmoltam, hatodik vagy hetedik könyve, fölényesen alkalmazza stílusában az olvasmányos hatáselemeket - a tudományos esszé mûfajában a legjobb hazai és külföldi hagyományokat folytatja. Enyhén ironikus, igen sokszor eredetien szellemes, olvasmányos köntösben élménnyé teszi megismerkedésünket ezzel a viszonylag zárt, de izgató világgal: a kaszinók, játéktermek csillogó káprázatával. Egyet kell értenünk azzal is, hogy könyve szinte spontánul választotta ki - az esszémûfajon kívül - szerkezetét is: a majdani szenvedélybeteg elõször átéli a szerencsejáték vonzását, csábítását, majd kórlélektani hatásmechanizmusok láncolatán át eljut arra az egzisztenciális mélypontra, ahonnan már csak a most forrongó, alakuló, divatossá vál, de kísérleti stádiumban néha egymásnak is ellentmondó technikájú pszichoterápiák menthetik meg: ha eljut a beteg orvosához és orvos a betegéhez... így ez a két kötet építi a hidat közöttük. Nagyon ideje volt már! És nagyon jó idõben jelenik meg - most még a megelõzés idõszakában vagyunk, és sokat tanulhatunk azokból a mintákból, melyeket a szerzõ az USA-ból hozott át és alkalmazott magyar viszonyokra.
Néhány kisebb kritikai megjegyzést fûznék az elõbbiekhez: a különbözõ pszichológiai iskolák egyoldalúságait - akármilyen szellemsen bírálja is õket - valamivel szelídeben kellene bemutatni a - feltehetõen nagyszámú érdeklõdõnek, olvasónak, hiszen ez a könyv nem csak a szûk szakmának íródott! Néphány hatásvadász mûvészies-irodalmias kifejezést tompítanék, mert létezik szakmai (túl)érzékenység is. Ne bántsuk nagyon a kevésbé sikeres kollgákat... Talán nem is kell mondatról mondatra megjelölnöm ezt a 8-10 robbanékony mondatot, a szerzõ legalább olyan érkéneynek látszik a megfogalmazás olvasmányos eleganciájára, mint amennyire az ironikus hangra érzékeny a megbírált pszichoterápiás irányzat egy-egy túl lelkes harcosa: ne nyissunk frontokat, inkább találjuk meg egymást... és remélem, a szerzõ megtalálja a lágyabb, szelídített, de még nem megalkuvó stílust a szakmai viták izgalmai közepette. Ismételtem, alig több mint a kézirat 1-2 százaléka, mintegy 8-10 oldalnyi finomítást látnék célszerûnek. Attól még az egész friss, élénk, bátor, újszerû, irodalmi esszé értékû, és szakmailag is abszolút hiteles marad...! Nagy öröm volt a könyv elolvasása, az hogy szkmailag is értékelnem kellett - most már csak azt szeretném, ha minél elõbb és minél rangosabban, szép kiadásban kezünkbe kaphatnánk nyomtatott formában is immár a 2. kötetet
Dr. Arató Géza
 
 

Az örök vesztesek tragédiája: golyó a fejbe

Játék vagy szenvedély?

Fortuna kegyeibe férkõzni õsi próbálkozás. A szerencsejátékot - akrácsak a puskaport, a rizses húst és a népi kohókat - Kínában találták fel úgy 2300 évvel Krisztus elõtt.
Apropó .... Krisztus köpenyét állítólag kockajátékon vesztegették õrzõi. Pythius római katona a nyereményt két ezüstért adta tovább. A korrupció sem új a fegyveres testületekben.
Ma a megrögzött szerencsejátékosok adrenalinszintjét leginkább a szeszélyesen pörgõ golyó, a rulett emeli. etán a black-jack meglepetéseket tartogató kártyalapjai. Variációkat, szisztémákat lehet bedobni, a játékos úgy hiszi, képes befolyásolni szrencséjét. Pedig matematikai törvény, hogy - néhány kaszinórobbantást kivéve - végsõ soron a kaszinó a nyerõ.
Szakemberek szerint 150 ezer megszállott pénzét nyelik el a játéktermekben - országszerte 20 ezer van belõlük - mûködõ automaták. A látogatók fele fiatalkorú, 10 százalékuk már szenvedélybeteg. A felsoroltaknál szélesebb körû, össznépi szrencsejáték a lottó, a totó, a kenó vagy  a bingó. Ezekkel kisebb összegeket kockáztat az ember. A Szerencsejáték Rt. szerint Magyarország felnõtt lakosságának 54 százaléka rendszeresen játszik az ötös lottón, 33 százalék a hatoson, és 22 százalék totózik. Az egyszeri, alkalmi próbálkozók meghaladák a poglárok 90 százalékát.
Miféle szisztémát ajánlatos követnünk? Hogyan érdemes bõvülni a számokat, illetve a lapjárást? Mikor szórakozás a játék és mikor betegség? Miképp lehet nyerni, vagy - ha ez semmiképp sem megy - a játékszenvedélybõl kigyógyulni? Errõl és a szenrencsehajsza sok intim titkáról szól dr. Erõss László Játék életre-halálra címû most megjelent könyve.
Elvezet Las Vegasba, a fantatsztikus játékbirodalomba. Bemutatja az örök vesztest is, aki utolsó kísérletet tesz pénze visszaszerzésére. Ezáltal még mélyebben merül a mocsárba, sápadt arcáról partnerei leolvassák: a pasasnak vége.
Ez a vég az átkost megelõzõ ántivilágban - ha úriemberrõl vagy pláne katonatisztrõl volt szó - egy pisztolygolyó a halántékhoz szorított fegyverbõl. A mai világban pedig végzetes eladósodás a fél- és alvilági uszorásoknál, amit az illetõ úgysem tud már soha visszafizetni. Ezért ugyancsak pisztolygolyó vethet véget az ügynek, csak a ravaszt felbérelt profik húzzák meg.
 

v.j.

( A Blick magazin nyomán )